2012. november 7., szerda

Az első óra

Megszületett az első órányi fonásom végterméke, házi, egy kissé filces gyapjúból, ami olyan csúnya, hogy már szinte szép. Bevallom, amíg a gyapjút tölteléknek szántam, hatalmas szentségtörést követtem el a mosás során, több ízben is. Egyszer hogy én bizony kicsit gyúrtam, igaz langyos esővízben. Aztán amikor már tiszta lét engedett, akkor beletettem egy párnahuzatba és a gyapjúmosó programon még vagy háromszor kimosattam... Mentségemre szolgáljon, hogy tölteléknek készült, ahol az elsődleges szempont az volt, hogy ne nagyon eregessen birkaszagot. Amikor a mosás zajlott, álmomban sem gondoltam, hogy ez az adag egy gombolyag formájában végzi majd. Nagyjából semmire sem jó, de nagyon nehéz elszakítani, és végülis fonal ez is, csak amolyan rusztikus féle:). Én látok némi reményt arra, hogy lesz nekem még szép kézzelfont fonalam, főleg, ha megengedem majd magamnak azt a luxust, hogy a szép, finom, fésült szalaggyapjúból is fonhassak. Még nincs itt az ideje, de majd egyszer.


2 megjegyzés:

  1. Juj de klassz, nem vesztegetted az időt! ;)
    Ez csodás elsőre, és mindjárt cérnázva, gratulálok!

    VálaszTörlés
  2. Bizony én magam is meglepődtem, hogy ez a cérnázás bizony felér egy plasztikai műtéttel, már ami a végeredményt illeti:). Mindenesetre elég lendületet adott a folytatáshoz.

    VálaszTörlés