Kertünk, otthonunk - neditségek

Egy vagyok a tipikus röghöz kötöttekből. Hangsúlyos az otthonom, a kertem, már ami az én fennhatóságom alatt áll, a házban a régies jelleg dominál, anyósomtól 15 éve kapott hímzett kalocsai függönyökkel, aminek lesz még szerepe ezen az oldalon.

A zöld gerendák története, avagy hogyan formálódik népiessé egy otthon

Gerendás fa mennyezetet terveztünk, amelynek a gerendáit egy közeli fűrészüzemben vágták ki nekünk rönk fából. Gondosan összerakva és letakargatva tároltuk pár hónapon át, aminek sajnos? az lett az eredménye, hogy szép zöld penészfoltok jelentek meg jó néhány gerendán, amit sehogyan sem sikerült eltávolítani. Lőttek tehát a natúr színű álom mennyezetnek. A probléma megoldás egy fenyő zöld színű pác formájában érkezett és amíg élek nem felejtem el a férjem arc kifejezését amikor az első festék csíkot meghúzta a gerendán, és megkérdezte, "Biztos lefessem? Ez nagyon csúnya." Végül is két rétegben festve a végére egészen megszokta a szemünk, ma már pedig semmi pénzért nem cserélnénk natúrra a szép zöld gerendáinkat, így hálásak lehetünk annak a jó néhány penész foltnak:).
Még zöld, fazekas zöld
A zöld kályhának is története van 14 éve mindig néztük a Déli Aprót, van-e bontott cserépkályha eladó, amikor talált egyet a párom mindig jelentette, de aztán mindig az lett a vége, majd ha zöld lesz, akkor. Aztán egy keddi napon frissen a nyomdából jövő Déli Apróval állított haza, amiben tényleg ott volt a zöld cserépkályha, egy pesti bérházból bontották el, kicsi is volt, pont a mi zsebünkhöz méretezve, és közel is volt. Elmentünk hát megnézni, soha nem felejtem el, kint volt egy kiteleki kert sarkában, ázott ott már egy ideje, úgy kellett a sárga agyagos homokot ledörzsölni, hogy láthassuk a színét, de szerelem volt első látásra. Egy kis padkát építettünk, hogy ne legyen olyan kicsi, ilyen volt 14 éven át nálunk, és a bontás előtti este:

 Kissé ütött-kopott, de nagyon szerettük, most megérett az ideje, hogy szét kellett szedetni és újrarakatni. 2012 november közepén
Emlékeztem rá, hogy a csempe kisipari műremek, Horváth Sándor cserépkályhás mester terméke, minden csempén ott szerepel a benyomat:

Nagyobb tűzteret, üvegajtót és újra dimenzionált füstjáratokat kapott az "új kályha".

Nagyon hangulatos lett, és imádom, hogy itt is lehet most már bambulni a tüzet, nem csak a nyugi szobában a kandallóban. Kicsit más ütemben melegszenek fel a csempék, és még egyelőre csak szárítgató fűtések vannak, de azért már lehet sejteni az előttünk álló télen mennyit fogjuk áldani a kályhát és melegét:)



Kosárfonás:
Megint csak Bálintné Hajninak köszönhetem ezt az irányvonalat, egy karácsonyi ajándék ötletként kaptam tőle a gyerekeknek készített kosárfonó egységcsomag gondolatát, amelyből aztán kinőttem magam.

Komód fölé helyezett tároló, kézzel font kosarakkal.

Jól mutat a könyves polcban is.

Szerelem a japán kerttel, egészen odáig inspirált, hogy létrehoztam saját olcsó kivitelű (hungarocellből faragtam, aztán hőlégfúvóval formáztam a felületét, majd színezett csempe ragasztóval több rétegben adtam meg neki a rusztikus formátumot) Jukimi lámpásaimat, vagyis hónéző lámpást, ami nagyon hangulatos nyár estéken is, de az igazi varázs télen mutatkozik amikor puha fehér hó lepel fedi be:).

Lássuk az evolúcióját:

Első évének karácsonyán így festett a hónéző lámpásom akció közben:

Hóakadály - amikor csak sejteni lehet, hol lehet és mi lehet az

Mohakert

Teljességgel beleillik a japánkert feelingbe, a recept végy néhány mohát és építs belőlük egy minivilágot, dombokat völgyeket. Persze igényel némi előkészítést, pl. a kellő páratartalom biztosítását, de ebben az évben még a 40 fokos melegeket is túlélték árnyékos helyen a moháim, így az őszi esők beköszöntével pedig valóságos zöldelő orgiába fogtak.

Borul az ég, virul a mohakert, a hideg reggelek csak jót tesznek neki, amint az a színekből látható