Az történt, hogy meglehetősen vizuális típus révén erősen vonzódom a képi anyagokhoz, lassan 10 éve egy kis Sony digitális compact géppel kezdődött ami bámulatosan szép képeket csinált abban a korban.
Majd 2010 körül beérett az első tükör reflexes Canon gépem gondolata és némi szerencsével sikerült szert tenni egy 40D-re. Ami nem rossz tekintve az akkor képességeimet.
Be is jelentkeztem Dusha Béla (nekem bácsihoz)egy fotó kurzusra ami egyik legjobb döntésem volt, bár csak megerősített abban, hogy még tanulni akarom ezt a művészeti ágat. Három diplomával és nemzetközi szakmai tevékenységgel a hátam mögött arra adtam a fejem, hogy szerezzek egy OKJ-s képesítést, mint alkalmazott fotográfus. Hát majd meglátjuk:
Ez a kép az egyik korai kedvencem, nagyon tetszik a sejtelmessége, a szín világa is igencsak szívet melengető, apró lángocskákra emlékeztetnek a napvirág szirmai a délutáni napfényben nyár végén.
A másik kedvencem ez a gyönyörű szibériai nőszirom szirom, ami a tavacskám sarkában pompázott tavaly nyáron, sajnos az idén valamiért nem virágzott, pedig nagyon készültem új képeket lőni.
Ma volt az első szombat a fotográfus suliban és hála kedves padtársaimnak máris tanultam valamit és nagyon örülök neki, a harmatcseppek kapcsán én is akartam harmatot fotózni, de úgy, hogy a cseppben benne van egy másik miniatűr világ, fel is adta jól a leckét, de ilyenek lettek:
Nem hagy nyugodni a muskátli és a víz csepp téma, változatlanul elbűvöl az a szép kis kép a víz cseppben, de lehet, hogy csak az idő szorít, hamarosan vége a muskátli szezonnak. Így született ez a napot visszatükröző mai kép is, tudom, tudom polárszűrő a felesleges tükröződések kiszűrésére, de sajnos ehhez az objektívhez nincs. Még. De nem is biztos, hogy a azt a szép napsütést el akarnám tompítani. Ezek a cseppek őrzik a mai napi csoda időt.
Ez a másik október 21. napi termés, fantáziadúsan az a címe, hogy "A muskátli álma". Sajnos a szellő játszott kicsit velem, milyen lenne, ha még az sem rezdült volna:).
Október 23.
Közelebbi ismeretségbe keveredtem a vad dohánnyal, nehezen szabadultam az előítélettől miszerint halott madarakról van szó. Stílusosan el is neveztem a képet Fészek aljának, illetve Repülnék-nek, persze nem szándékosan, csak erre asszociáltam elsőként.
Már érthető mért hívják Selyemkórónak is, úgy csillogtak a szálak az őszi verőfényben, mint a selyem. Mivel a rokka még mindig betölti az agyam nagy részét, vajon ezt is meg lehetne fonni, vagy az enyészeté lesz? Utánanéztem, elvileg lehetne fonni:)
